Richard Wagner monumentális ünnepi színjátéka, A Nibelung gyűrűje a mítoszokra jellemző módon formálja felismerhető történetté az emberi lélek titokzatos mélyén zajló, nehezen megnevezhető drámai eseményeket.

Wagner opus magnumának csillogó univerzumát, csodálni való kincseit zene-pszichoanalitikus módszer segítségével tárja elénk és dolgozza fel. A szerző értelmezésében a Ring az emberi létnek abba a korszakába vezet bennünket, melyben még nem alakult ki érett, stabil énkép, és az érzéki-archaikus benyomásoktól elindulva fejlődéspszichológiai folyamatként ábrázolja a korai én hősi utazását. Ezen az utazáson a modern költő Wagner a lelki élet fejlődésdrámáját több hősben jeleníti meg, akik egymástól nagyon is eltérő személyiségek, és akik pontosan kijelölhető konfliktusáramlatokkal szembesülve pszichés fejlettségi szintjüknek megfelelő próbák elé kerülnek. A központi problémák megoldásán a főszereplők – Wotan, Siegmund, Siegfried, Brünnhilde és részben Alberich – fáradoznak, feldolgozatlan összeütközéseik egy végtelen logika mentén határozzák meg a zenei és drámai eseményeket. A zenei elemzés kimutatja a vezérmotívumok primer testi-érzéki benyomást keltő hatását, és a visszatérő hangalakzatokhoz társított gondolati tevékenység funkciójával magyarázza a „Ring-függőség” kialakulását. Wagner gondoskodik arról, hogy a néző a mindannyiunkat érintő kora gyermekkori élményeket elidegenítve, az eseményeket különös, távoli történetnek lássa, és jóleső elragadtatással élvezze a zenedrámát, ám a könyvből nyert ismeretek többé nem teszik lehetővé, hogy a megszokott módon közelítsünk a Tetralógiához.

Bernd Oberhoff PHD, DR.DIPL. PSYCH. zene-pszichoanalitikus kutató Mozart, Weber és Gluck operáiról írt könyvei után elkerülhetetlennek tartotta Wagner zeneköltészetével foglalkozni. Csoport-pszichoanalitikus és szupervizor praxist folytat Münsterben, a Kasseli Egyetem docenseként szociálterápiát oktat, és évek óta kamarakórust vezet.