“A párom egy nagy nagy gyerek, aki képtelen felnőni! Miért?” “Miért nem tud önálló életet kezdeni a gyermekem?” – manapság sokan szembesülnek ezekkel a kérdésekkel. Korunk egyik problémája a gyermekkor (kamaszkor) kitolódása. Miért? Erre keres válaszokat ez a könyv, a jelenség legismertebb figurájának, Peter Pannek a történetén keresztül. Peter Pan (alias Pán Péter) az angolszász irodalom közismert és közkedvelt alakja. Miben rejlik e „vidám, ártatlan és szívtelen” fiúcska sikerének titka? Talán abban, hogy története olyan érzelmi húrokat penget meg az olvasóban, amelyek mélyen megérintik őt. A Peter Pan egy felnőni nem akaró gyermek története, akinek pajkossága valójában tragikus titkot rejt: édesanyja karjában nem kapott súlyt, így maradt súlytalan, lebegő gyermek. A szerző szerint édesanyánk szerető ölelése ad ugyanis mindnyájunknak súlyt (Peter Pan szerint minden gyermek madár volt, mielőtt megszületett), csak így vagyunk képesek megválni szárnyainktól, és megtanulni járni, elbotlani és felállni – felnőtté, emberré lenni. A komoly téma aktualitását jelzi, hogy korunkban olyan méretű problémát jelent a felnőni nem akarás, hogy nevet is kapott: Pán Péter szindrómának hívják, amikor valaki nehezen, vagy egyáltalán nem válik le a szüleitől, képtelen a felnövésre.

Az izgalmas könyvből megismerhetjük Peter Pan születésének történetét, hátterét is. Kitér James Matthew Barrie-nek, az ünnepelt írónak, a figura megalkotójának tragikus eseményekkel teli életére. De Kathleen Kelley-Lainé ennél is tovább megy. Maga is sok helyütt közösséget vállal Peter Pannel. A könyv szerzője Magyarországon született, családja az 1940-es évek végén emigrált külföldre. Ezt a nagy utazást gyerekfejjel kalandként élte meg a szerző, ám utólag, Peter Pan történetének fátylán keresztül nézve, most megrendítő őszinteséggel ír erről a sorsformáló kalandról.

Oscar Wilde szerint a művészet ugyanis nem tükör, hanem fátyol. Ezt a fátylat lebbenti kicsit félre a könyv, hogy a látszatra oly vidám Peter Pan alakjában meglássuk a szomorú gyermeket – és talán kicsit önmagunkat is.

Kiadás éve 2011.