A kötet szerzõje - aki harminc éve gyakorló pszichiáter - azt a nézetet képviseli, hogy a viselkedés minõségét sokkal nagyobb mértékben befolyásolják a környezeti tényezõk, mint ahogy azt korábban gondolták. Erre utalnak a modern agykutatás eredményei is. A tudományos eredmények és a mindennapos klinikai gyakorlat egyre inkább megerõsíti azt a véleményt, hogy a pszichés és viselkedési zavarokat nem szabad pusztán valami agyi 'alkatrész' hibájának tekinteni, hanem azok a biológiai sajátosságok és a környezeti tényezõk szerencsétlen kombinációjának eredményeként jelennek meg. 
Ennek az elméleti meggondolásnak eléggé egyértelmû üzenete van azok számára, akik a lelki szenvedés enyhítését tekintik a hivatásuknak. Egyszerûen arról van szó, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a stresszes környezeti tényezõknek, valamint azok elhárításának. Így a mindennapi betegellátás nem szûkülhet a gyógyszerfelírás rutinfeladatára, hanem izgalmas intellektuális kihívássá válik. 
Ez az írás olyan elméleti keret felvázolására törekszik, amelybõl közvetlenül következnek a gyakorlati teendõk. Ilyen módon az olvasó saját maga könnyen tudja az egyes állítások használhatóságát ellenõrizni. Az elméleti megfontolások és az egyre bonyolódó fogalmi rendszerek kezdetben idegenszerûnek tûnhetnek, ezért a szöveg olvasása és befogadása nagy kitartást igényel. Megéri azonban ráhangolódni erre az új szemléletmódra, hiszen késõbb bõven megtérül az olvasásra fordított idõ. Sõt ennél is többet nyerhetünk, amikor látjuk betegeink életminõségének javulását. Ez az el nem apadó megerõsítés forrásként védi a kiégettségtõl a segítõ foglalkozást hivatásként vállaló szakembereket. 
A könyvet azoknak ajánljuk, akik elégedetlenek a pszichés zavarok gyógyításának jelenlegi gyakorlatával, legyenek azok pszichológusok vagy pszichiáterek, vagy éppen pszichés segítséget igénylõ nem szakemberek. Haszonnal forgathatják azok is, akik a pszichoterápia kulisszatitkaiba szeretnének betekinteni.