A kötet a magyar echokardiográfia nagy alakja, dr. Lengyel Mária emberi és hivatásbeli portréját jeleníti meg a hitves, a barátok és a kollégák visszaemlékezései révén.

“Mari igazi szenvedélye a gyógyítás volt. Sok embernek adta vissza az életminőségét, sok embert mentett meg, betegei rajongtak érte.”
(Erős Ferenc)

“Az a méltóság, amellyel utolsó évét elviselte, ahogy tiszta fejjel meghozta a legnehezebb döntést élet és halál kérdésében, akkor is, azóta is a legnagyobb csodálattal tölt el.”
(Róna Erzsébet)