Márti 1933-ban született Budapesten, kispolgári zsidó családban. Élete kezdetén rögtön két olyan esemény is történik, ami végérvényesen meghatározza későbbi világlátását. Ötéves, amikor a család kikeresztelkedik, és őt katolikus iskolába íratják. Az itt tanultak megalapozzák mély, meggyőződéses katolikus hitét, ami egész életében elkíséri őt. Zsidó származásáról mit sem tud, amikor a zsidótörvények nyomán a sárga csillag viselésének kötelezettsége ébreszti rá a valóságra. Tizenegy éves, amikor szüleit a származásuk miatt elviszik – sosem látja viszont őket. Túlvészeli a háborút, az ötvenes éveket és a puha diktatúrát. Családot alapít, megbecsült kutatóként megy nyugdíjba. A rendszerváltás után sok, addigi tabunak számító téma „kibeszélése” indul meg, és a zsidóság, magyarság, keresztény vallás körüli vitákba a maga módján ő is bekapcsolódik.
Identitást keres egy ország. Márti egy hang a tömegből, írásait hol leközlik, hol elutasítják. Világnézete mindig kettős, nehezen állítható egyik vagy másik oldal mögé, hiszen mindent kétféle módon szemlél és él át: zsidóként, akinek a szüleit elpusztították az ordas eszmék, és hithű katolikusként, akinek fontosak a keresztény erkölcsök. Élete története (melyet halála után férje írt meg nagy törődéssel és szeretettel) több, száraz biográfiánál, ahogy írásai is többek puszta véleményeknél – kordokumentumok. Nem csak egy elmúlt koré, hanem jelenünké is. Ugyanis története és küzdelmei – sajnos, úgy tűnik – nem csak 20. századi história. De aki az ambivalenciát tagadja, az a valóságot tagadja.