|
A kötet az intenzív betegellátás legfontosabb kórélettani ismeretanyagát, etikai kérdéseit, az ápolók, orvosok gondjait mutatja be egy pályakezdő rezidens első két hónapjának munkahelyi és magánéleti konfliktusain keresztül. - Jó estét, doktornő. - Jó estét. Kérdezni akart valamit… Sem félelmetesnek, sem sajnálandónak nem tűnt. Csak egy kicsivel láttam magasabbnak nálam, a teste és arca vékony, a haja sötétbarna, hátrafésült volt. - Hát igen, amit mondani akartam, az kérdésekkel is kifejezhető… - Mire gondol? Közben leültünk az ajtóhoz legközelebbi két székre. - Azt akartam kérdezni… Megbocsájt-e hogy ijesztő voltam? - Már el is felejtettem - mondtam és mosolyogni is tudtam, mert észrevettem, remeg a keze. - Köszönöm, ez nagy megkönnyebbülés… Meghívhatom egy kávéra?... Ez a második kérdésem. Természetesen csak akkor, ha ráér… Nem vagyok tolakodó?... Ez meg a harmadik. - Mindig megszámozza a kérdéseit? - Nem, nem, most először teszem… - mosolygott. A szemébe néztem és gondolkodtam. Magam előtt láttam a vörös rózsacsokrot, és a húga váratlan feltámadásának örömkönnyeivel elfutó alakját. Esdeklőn nézett rám. Döntöttem. - Rendben, most van időm, átöltözöm. - Köszönöm! Itt várom - mondta remegő hangon. Látszott, izgul és boldog. Egyéb könyveink |