Ha a tükör nem, ez a könyv megmondja, hogy a problémáink elől, önmagunk elől nem tudunk elmenekülni. A Zsigmond Márta-médiadíjas újságíró, költő és eredendően festőművész megdöbbentő regénye a boldogságkeresésről mindenki számára tartogat tanulságokat. Hogyan éljük az életünket? Ezt nem tanítják az iskolában. Saját magunknak kell feladni a leckét is és megoldani a házi feladatot is, azt, amit az élet tett elénk. 

Vallomás, fikció, életérzés, képzelgés szerelemről, fájdalomról, öngyilkosságról, újjászületésről: az ÉLETRŐL. 

Rácson innen, rácson túl, az édes élet mennyországa, a pszichiátria pokla. Vagy fordítva? Szabad-e elítélnünk másokat, amiért úgy tettek, ahogy esetleg mi is tennénk, ha lenne elég merszünk hozzá? Ha lenne erőnk szembeszállni környezetünk elvárásaival a boldogságunk érdekében? De mi a boldogság, és hol van? Egész életünkben azt keressük. Talán pont azért nem találjuk, mert ott van bennünk legbelül?

Az Olvasóhoz 

„Nézett ma már tükörbe? És kit látott? Önmagát, vagy azt, akit látni akart? Mert a tükör nem megítél, hanem visszatükröz. Csak tőlünk függ, mit látunk benne. Az ókori Egyiptomban a tükör és az élet jelentése egyetlen szótőből származott, ez sokat elárul a különös tárgy hatalmáról és erejéről. Mert van ereje: feltárja a lélek üzenetét. Persze ahhoz bátornak kell lennünk, hogy valódi lényünkkel szembenézhessünk. Vagy az egész világgal, hiszen: azt kapjuk, amit adunk. Ez is visszatükröződés. Misztikus az élet. És az a különös benne, hogy a szemünk előtt vannak a titkok, éppen ezért nem látjuk őket. Tükör által, homályosan látunk: saját magunkat, a másikat és az életet is. Meg kellene tisztítani lelki tükreinket, hogy fényességet lássunk ott, ahol eddig homály lebegett. Meg kellene tisztítani a tekintetünket, hogy a valóságot lássuk, ne csak nézzük azt. Vannak olyan pillanatok, amelyek megváltoztatják az életünket. Ugye ön is átélt már hasonló érzést, amely kimozdította a világot sarkaiból? Másnap kit látott a tükörben? Nem ugyanazt az embert, akit előző napon. Ugye nem? A tükör varázslat, mágia. Hatalmas bátorság és erő szükséges ahhoz, hogy őszintén belenézzünk. De aki egyszer fölfedezte a víz tiszta ízét, nem keres többé más forrást.

A történet egy nőről szól, aki szerelme után sietve, maga mögött hagyta addigi életét, holott tudta, hogy mindent és mindenkit elveszíthet. A tettét elborzadva ítélték meg, s csak később döbbentek rá, meglehet – a sorsát vállalta. A nő, aki merészelt szembenézni saját vágyaival. Aki merte hallani lelkének sóhajait, sugallatait. A sors vállalásához bátorság, fegyelem, és a vállaláshoz szabott erő kell. Sokan éljük át a szerelmet, az érzelmek azonban elfutnak és nehéz őket újra egybegyűjteni. Az élet tükrében annyi mindent kell megtanulnunk, hiszen senki sem tanított meg rá, hogyan kell a múltat elengedni, hogyan kell egymást szeretni. Itt a gond gyökere, hogy kapcsolatainkban a bírvágy uralkodik. A birtoklási vágy helyett a szeretetet kellene újratanulnunk, mert az szelíd és elengedő. Az igazi szeretet szeret, és nem kér érte semmit. Mint a nap, amely egyformán süt mindenkire, nem vár cserébe hálát. Melegít. Vigyázzon a valódi tükörképére! A szerző”