Bálint Lajos, a művészvilágban Lulu, később Lulu bácsi, a huszadik századi magyar színházkultúra egyik formálója, teoretikusa majd’ kilencven esztendőt élt, s szinte utolsó percéig jelen volt valamennyi budapesti színház főpróbáján, kiállításokon, zenedélutánokon és esteken. Életének legnagyobb részét tehát az intrikáktól sem mentes színházi világban,   mulatós kedvű művészek, és politikai támadások közepette élte, magánéletét azonban szinte még kortársai sem ismerték. Kritikusi, fordítói, dramaturgiai munkája oly mértékben igénybe vette, hogy kedélyes tereferékre, mulatozásokra alig maradt ideje. Mint írja:
Nem tartoztam [Krúdy] ama barátai közé, akikkel vidám éjszakáit töltötte a budai kiskocsmákban. Mindössze kétszer vagy háromszor jártam vele ilyen estén, s akkor is elégedetlen volt velem, mint „felugrálóssal”, mert éjfél után rendszerint búcsút mondtam a társaságnak.