"Mint a könyv címe is jelzi, a radiológiai diagnosztikában, így a sürgősségi diagnosztikában is jelentős változások történtek, melyek a technikai berendezések drámai fejlődésével hozhatók összefüggésbe. Míg a kilencvenes évekig a sürgősségi diagnosztikában szinte kizárólagos szerepe volt a hagyományos rtg-vizsgálatoknak, napjainkban a progresszív ellátás felső szintjén a Doppler-vizsgálatok, a CT- és MR-vizsgálatok nélkülözhetetlenek, és egyre nagyobb teret foglalnak el bizonyos klinikai területeken. A neurológiában például szinte egyedülállóan alkalmazzuk a metszeti technikával működő berendezéseket, de egyre inkább használjuk az acut hasi, mellkasi és érrendszeri területeken is a spirál- és sokszeletes CT-ket. Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, milyen vizsgálatot vegyünk igénybe, ismernünk kell az egyes módszerekben rejlő lehetőségeket, azok határait. Az első és legfontosabb azonban, hogy minél pontosabban tudjuk megfogalmazni azt a kérdést, vagy azokat a kérdéseket, melyekkel ki akarjuk zárni, vagy bizonyítani szeretnénk a keresett elváltozásokat. Egy adott klinikai kérdésre kapott negatív válasz (vizsgálat) nem jelenti annak fölöslegességét, hiszen a kizárás ténye is pozitívum. Minél inkább igényeljük a bonyolult, drága vizsgálatokat, annál pontosabban kell megfogalmaznunk a feltett kérdést - mert e vizsgálatok általában célzottak, és számos esetben olyan módszerrel kell végezzük, ami esetleg nem alkalmas más klinikai kérdés korrekt megválaszolására. Ha például konkrétan tüdőembolisatio miatt spirál CT-vizsgálatot kérünk, az alkalmazott vizsgálati technika nem alkalmas tüdőtumor kizárására. Ez más vizsgálati technikát igényel."