A pitvarbrilláció prevalenciája az Európai Unió (EU) 55 évnél idősebb populációjában 2010-ben ~8,8 millió volt, s az EU biostatisztikusainak becslése szerint ez a szám 2060-ra 17,9 millióra nő. Hasonló trend jellemzi a pitvarfibrillációnál ritkább pitvarlebegést, melynek gyakorisága a lakosság korosodásával, a szív-, érrendszeri betegek várható élettartamának növekedésével ugyanilyen ütemben sokasodik. A kétfajta supraventricularis tachyarrhythmia együttes előfordulása, időbeli váltakozása vagy szimultán jelenléte (fibrilloflattern) mindennapos jelenség: a pitvarfibrilálló betegek egyharmadában fordulnak elő rövidebb-hosszabb pitvarlebegéssel járó időszakok és vice versa. Másfelől, az évek múlásával a pitvarlebegésből csaknem mindig permanens pitvarfibrilláció lesz. Az „egytestvéri” kapcsolat magától értődően a ritmuszavar(ok) diagnosztikáját és terápiáját egyaránt nehezíti, hiszen patofiziológiailag alapos, betegre/személyre szabott, disztinktív gyógykezelésre van szükség.  

A pitvarlebegés nevezéktana, etiopatopatogenetikai és klinikai spektruma az utóbbi tíz évben teljesen átalakult. A tachycardiák transzkatéteres ablatiós terápiáját megalapozó ultramodern/nemritkán kombinált szívtérképező diagnosztikai módszerek kifejlesztése és alkalmazása lehetővé tette azoknak a  régebben egyszerűen atípusos pitvarlebegésnek nevezett tachycardiáknak a  lokalizálását és elektrofiziológiai jellemzését, amelyek kívül esnek a jobb pitvari macroreentryn nyugvó „közönséges” pitvarlebegés fogalomkörén. Megtudtuk, hogy a klasszikus (típusos és reverz típusos) jobb pitvari lebegéshez  hasonlatos impulzuskörforgáson nyugvó macroreentry-tachycardiák (MRT-k) száma nagy és mindkét szívpitvarban előfordulhatnak.  

A szerzők ismertetik a pitvarlebegés történetét, az MRT-k új klasszifikációját, epidemiológiáját, etiopatogenezisét, EKG-differenciáldiagnosztikáját, valamint a gyógyszeres, transoesophagealis ütemszabályzó és transzkatéteres ablatiós terápia módozatait. A könyv nem csupán belgyógyász-kardiológusok, hanem a sürgősségi és intenzív betegellátó osztályokon tevékenykedő kollégák érdeklődésére is számot tarthat, a beteggel először találkozó háziorvosokról nem is szólva, akiknek elsőrendű föladata a jó „betegút” kijelölése, az új keletű vagy rekurrens supraventricularis tachyarrhythmiában szenvedő beteg kardiológiai-/szív-elektrofiziológiai központba irányítása.