Az elmúlt évtizedekben, egyre gyakrabban felvetődő problémaként jelent meg a hazai szakmai berkekben a rehabilitáció szakterületén a tudományos igényű kutatások és tapasztalati eredmények szisztematikus bemutatása és ebből adódóan a magas szintű bizonyítékok hiánya.
Ebből a megfontolásból készült a jelen kézikönyv, amelynek minden fejezetében arra törekednek a szerzők – a szerkesztő Vekerdy-Nagy Zsuzsanna vezetésével –, hogy a közölt megállapítások bizonyítékhátterének erejét, vagyis a javasolt vizsgáló és terápiás eljárásokkal kapcsolatban azok megalapozottságát hangsúlyozzák. Jelezve egyúttal azt is, ha a hazai gyakorlatban alkalmazott bármelyik beavatkozásra nincsenek jelenleg a szakirodalomban egyértelmű tudományos bizonyítékok, vagy azok gyenge bizonyító erejűek csupán, ezért a gyógyításban a tapasztalati bizonyítékokra kell támaszkodni.
Az orvoslás minden területén – legyen az prevenciós, kurációs, palliációs vagy rehabilitációs jellegű ténykedés – nagyon fontos szem előtt tartani a bizonyítottan hatásos/eredményes, illetve költséghatékony eljárások preferálását. Joga van a páciensnek tudni, hogy melyik eljárás(ok)tól várhatja a legjobb eredményt, és joga van arról dönteni, hogy elfogadja-e a javaslatot.
Tehát a bizonyítékokon alapuló orvoslás három fő pillérét igyekszik a kötet bemutatni, vagyis az elérhető legmagasabb tudományos bizonyíték figyelembe vételét, a kezelő orvos (rehabilitációban a team többi tagja is ide értendő) tapasztalatait az adott területen és a beteg, illetve hozzátartozója elvárásait, preferenciáit.